Egry József (1883-1951) a modern magyar festészet egyik legmarkánsabb képviselője. Életműve technikában és témában rendkívül gazdag, amely magán viseli a múlt századelő szellemi újításainak jegyeit. Az 1920-as évek elején kerül művészetének középpontjába a Balaton, miután - az I. világháborúban szerzett betegségével - 1916-ban a badacsonyi hadikórházba került gyógyulni. Itt nemcsak életművének meghatározó témájára talált rá, de megismerte későbbi feleségét is Pauler Juliskát.
A Balaton tágas terei, fénytől átjárt atmoszférája, a víz és a levegő játéka egyszerre ébresztették rá a világos, fénylő színek tiszta erejére és egy kozmikus világrend jelenlétére, melynek kompozíciós megfelelőjét kereste és alkotta meg pályája következő, érett szakaszában. Jelen van ezekben a műveiben technikailag az impresszionizmus fényfestészete, a posztimpresszionizmus önelvű képalkotási elve, az expresszionizmus energiája, eszmeileg pedig a panteizmus, a napkultusz, az egzisztencializmus spirituális változata.
Egry képein a táj nem forma, hanem energia, az ember pedig a táj szerves része. Ez az organikus tájfelfogás, ember és táj közvetlen kapcsolata, a lét kozmikus dimenziója hatja át műveit, melyeknek kiváló kiállítási környezetet biztosít Tihany a maga hegyet, vizet és eget egyesítő földrajzi adottságaival, a hely történelmi lenyomataival, spirituális hagyományaival és hangulatával. Különösen meghatározó Tihanyban a Balaton és a Belső-tavak hatása, ahogy a vízfelületek fodrozódó mintája belerajzolódik a tájba, vagy elsimulva visszatükrözi azt, a fényt szilánkokra bontja, majd szétszórja.
A több mint 30 alkotást felvonultató, jelentős hazai köz- és magángyűjtemények anyagából válogatott kiállítás a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány és a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum közös szervezésében, az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával valósult meg, és 2017. június 30 – szeptember 10. között látogatható.
