Ligeti Antal (1823–1890). A természettanulmánytól a mesterműig

<p>A XIX. századi tájfestészet egyik kiemelkedő mesterének összegyűjtött műveit halála óta nem láthatta a közönség. A Műcsarnokban 117 évvel ezelőtt rendezett hagyatéki tárlaton együtt állították ki festményeit és az azokhoz készített vázlatokat. Mostani bemutatásuk aktualitását egy eddig lappangó rajzsorozat 123 lapjának felbukkanása jelenti. A Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtárába került tanulmányokat Szabó Júlia határozta meg néhány évvel ezelőtt, a tudományos feldolgozás és a nagyközönség elé tárás feladata azonban az utódokra maradt. A kiállítás rendezőinek szándéka szerint azért kerülnek ismét egymás mellé Ligeti tájképei és előtanulmányai, hogy láthatóvá váljon a tájfestő alkotótechnikája, módszere, hogyan készítette apró megfigyelések, vázlatok sokaságának segítségével a kisebb-nagyobb méretű olajképeket.</p>
<p>A festményekkel és rajzokkal a legkülönfélébb helyekre kalauzoljuk a látogatót Ligeti nyomdokain, aki utazó festőként bejárta nemcsak hazáját, de eljutott Itália és a Közel-Kelet történelmi tájaira is. Képein mesterien megfestve pompázó fényben vagy sejtelmes párában láthatjuk Szicíliát, az Etnát, Taormina romjait, majd a mesés Keletet: Libanon földjét a cédrusligetekkel, Baalbek romjait, Betlehemet, Názáret és Jeruzsálem jellegzetes épületeit, a kősivatagot oázisaival, tevéivel és pálmaligeteivel.</p>
<p>Ligeti figyelmét a magyar történelmi múlt iránt megélénkülő érdeklődés irányította a várak tanulmányozására. Főúri és főpapi megrendelők sora fordult nagy várakozással a hírneves sze festő felé, aki "emelkedett méltósággal" tolmácsolta nézőinek a hazai tájak nagyszerűségét is. Nem véletlen, hogy az 1865-ben megnyitott Tudományos Akadémia palotájának belső díszítése számára több felkérést is kapott. Ide készült művei, a Szigligetet, Hricsó, Szepes és Trencsén várát ábrázoló, klasszicizáló felfogású kompozíciói ma is a felolvasóterem ékességei. A kiállítás ideje alatt a Magyar Tudományos Akadémia lehetővé tette megadott időpontban e művek megtekintését is.</p>
<p>Ligeti kiállított vázlatai az 1860-as évektől az 1880-as évek közepéig alapanyagként és emlékeztetőként szolgáltak a festő számára, aki időről időre elővette vázlatfüzeteit és a bennük fellelt emlékek hatására készítette pesti műtermében olajképeit.</p>