Az európai tradíciójú szövött falikárpit, a gobelin hazai fejlődéstörténetének legszebb lapjai elsősorban Ferenczy Noémi és Péreli Zsuzsa nevéhez kapcsolódnak: előbbit a műfaj megteremtőjeként szokás emlegetni, míg Pérelit a kortárs kárpitművészet megújítójának tartják.
A szövött falikárpit elkészítése nagy szaktudást és különleges művészi képességet, színérzéket követel alkotójától, s talán ez az oka, hogy kevés az olyan hozzá hasonló művész, aki nemcsak megtervezi, hanem maga szövi gobelinjeit. E tekintetben Péreli Zsuzsa szakít azzal az évszázados gyakorlattal, amely szerint egy-egy kárpit elkészítése általában két-három mester szoros együttműködését igényelte.
Péreli Zsuzsa stílusát oldott festőiség jellemzi, festőecset helyett azonban színes fonalakkal hozza létre alkotásait. A kárpitszövés műfaját kitágítva új anyagok, új technikák, eljárások beemelésével kísérletezve az idő és az emlékezet rétegeit kutatja. Különböző „talált tárgyakat” illeszt kompozícióiba, amely egyszerre árulkodik hagyománytiszteletről és formabontó törekvésekről. Akvarelleket, kollázsokat is készít. Az életművét végigkísérő metafizikus és szakrális témák két világ között közvetítenek, érzékeltetik és lefordítják mindazt a néző számára, amit csak sejteni lehet a nem anyagi valóságról.
