Kis szorongással érkezem a kolostorhoz, sejtve, hogy nagy élmény előtt állok, várva a Novícius Terem kiállítását. Amíg a csodálatosan felújított kolostor ódon falai közt eljutok odáig, látva a belső kertet, a szökőkutat, a kerengőt, beleborzongok, átitat a múlt szellemisége, a történelem. Minden kis zugból hallani a régmúlt zajait, és mintha az egykori remeteszerzetesek az élmény átélésének egyetlen feltételeként kényszerítenének, a külvilág, a földi lét elhagyására, elfelejtésére.
Idegen szemlélőként lépek be a Novícius Terembe (ez számomra nem kiállító termet jelent - úgy érzem, ez a kifejezés méltatlan lenne), de látva a gerendákat, az azokon faragott mintákat, jelképeket, a falakon a képeket, máris ismerős ez a világ!
Hatása alá kerülök, hatása alatt vagyok!
Állok és merengek Tóth Menyhért képei előtt, nem érzem a percek múlását... Emlékezni kellene a létemre, nem kötelező elfogadni ezt, de az érzéketlen is érezni kezd, a hitetlen is hisz egyszerre. A valamikor itt élt szerzeteseket kezdem irigyelni, ők itt éltek: a szellemiség, a gondolatok mélysége hatotta át életüket, amint ezeket az alkotásokat is. Átélem a műveket nézve a „láthatatlan utazók” világát, létét. A Novícius Teremben, a képek előtt elhiszem, hogy a művészet isteni teremtés, az emberi és isteni gondolatok, üzenetek tükröződése, a megfejthetetlen lét átérzése, segítség a „dimenziók” útjainak belső átélésére. Nincs kimondva semmi, csak szembesít, bemutat és mégis szorongás, rend lepi be a képeket, átértékeli a mulandóság érzetét. Felerősíti bennem a béke, harmónia utáni vágyat, hisz önmagunk teremtette világba temetkezve élünk. A Vízenjáró című képnél éreztem valójában a felettünk álló, a tőlünk független világ, a szellemiség központúság radier kisugárzását, ami életünket, sorsunkat meghatározza.
Az emberi szellem élmény- és érzésvilágának megjelenítéséhez nem szükséges egy alkotásnak az írt vagy íratlan szabályokat betartani. Akár naiv, egyszerű eszközökkel, akár az absztrahálásig eljutva vezetett engem el a két mű a lét spirituális, mágikus gondolataihoz.