Péreli Zsuzsát a modern magyar textilművészet „nagyasszonya”-ként szokták aposztrofálni, amit az alkotó azzal érdemelt ki, hogy immár több évtizedes munkásságával sikerült megújítania ezt a honi művészetben nagy hagyományokkal rendelkező önkifejezési formát és eszközt. Péreli Zsuzsa egyéni, mással össze nem téveszthető művészete fokozatos és egyenes fejlődési ívet bejárva alakult olyanná, amilyennek ma ismerjük. Egyedi látásmódját, a műfaj megreformálását és elismertetését célzó úttörő törekvéseit már a 80-as évek elejétől számos szakmai elismerés és díj honorálta. 1980-ban elnyerte a Fal- és Tértextil Biennálé fődíját, 1990-ben különdíját, 1981-ben Munkácsy-díjban, 1998-ban Magyar Művészetért díjban részesült. 2008-ban a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze díjat érdemelte ki. 1994-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.
Péreli Zsuzsa művészetére a kezdeti alkotói időszakban nagy hatást gyakorolt a múlt század első évtizedeinek világa, hangulata, amelyet a megsárgult, kopott fotók képzőművészeti nyelvre való átírásával idézett meg. Később a szőttesekre különféle korjellemző, a műveknek lényegi mondanivalót kölcsönző és ugyanakkor hangulati elemként is funkciót nyerőt tárgyak kerültek. Így és ezáltal a klasszikus értelemben vett szőttesek, gobelinek a textilművészetben új utakat kijelölő, felvillantó műtárgyakká, objektekké nemesedtek, rangosodtak. A rendszerváltás évei, mint annyi más művész esetében, Péreli Zsuzsa alkotói munkájában is döntő fordulatot hoztak. A konkrét valóság elemei, élményei háttérbe szorultak és helyükbe a műveken egy másfajta világszemléletet tükröző, homloktérbe állító szándék, akarat lépett. Ennek lényeges vonása az elszakadás a hétköznapiságtól, a magasztos, a szellemi szférában megélhető érzésvilág kivetítése a textil formanyelvére. Ezt a korszakot az ikonok inspirálta különféle Madonna-ábrázolások, az elvontabb témájú és mondanivalójú, érzelmi töltésű és ünnepélyes hangulatú művek sorozata jelzi. E sorozat egyik első és mindmáig egyik legszebb darabja a 2000–2001 között készült Aequilibrium című nagyméretű (220x160 cm) gobelin, amely jól illusztrálja és bizonyítja alkotója kivételes művészeti elhivatottságát. A címben sugallt és megfogalmazott „Egyensúly” követelményeinek megfelelően, a kompozíció formai kerete, felépítése a vízszintes és függőleges térszerkesztés harmóniája szellemében fogant. A szemvezető és mozgalmas, dinamikus kék ég és a mű alsó traktusában helyet kapott hegyes táj határozott és egyértelmű horizontalitását az ég és föld közötti térséget érzékeltető függőleges, barnás árnyalatú gyapjúszálak függőlegessége egyenlíti, egyensúlyozza ki. Ebben a jól átgondolt és látványában is harmonikus táj-keretben jelenik meg a mű eszmei, tartalmi mondanivalóját hordozó, képviselő hatalmas szárnyú angyal, aki a föld és ég között lebegve, összekötő kapocsként jelenik meg a materiális, az anyagi és a transzcendens, a szellemi lét és világ között. Az angyal kapcsolatteremtő szerepére, jellegére nem csupán az ég és föld között elfoglalt centrális helye, hanem a kezeiből kiinduló, az ég, illetve föld felé irányuló színes, kék és piros egyenes sugár-vonal is utal. A színek szimbolikájában a kék az intellektus, a szellemi, az ember feletti, mennyei hatalom, míg a piros az élet és múlandóság, tehát a földi lét jelképe és kifejezője. Ilyen megközelítésben és perspektívából tekintve Péreli Zsuzsa Aequilibrium című műve többrétegű, többfajta megközelítésnek és értelmezésnek teret engedő alkotás. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy alkotója szándéka e nagyhatású és látványos kompozícióval az volt, hogy túlságosan is elanyagiasodott világunkban felhívja a figyelmet arra, az emberi élet kiteljesítéséhez és az annyira áhított önmegvalósításához — az egyensúly és mérték megtartásával — a földi javak és hívságok mellett szükség van a szellemi lét nyújtotta lehetőségek maradéktalan megélésére is.
(Publikálva: Almási Tibor: "Péreli Zsuzsa: Aequilibrium". In: Jog, állam, politika, IV. évf. 2012/1. 163-164. old.)