A 18. században megalakult debreceni képtár a reprezentatív iskolai portrégalériák legjelentősebbike, gyarapítása – a kiakasztott képmásokat illetően századokra visszamenőleg – a 19. század elejétől már tudatos terv szerint történt. A históriai jelentőségű jótevők-adományozók portréinak sorát – Apafi Mihály, Bocskay stb. – a Kollégium tanárai, valamint az egykori, azóta híressé vált növendékek képezték. A Stunder János Jakab által festett Csokonai-képmás is egy ilyen tanári ábrázolás lehetett (vagy annak egyik változata). A költő legismertebb portréja a Ferenczy István-féle idealizált szobor (Debreceni Református Kollégium), amelytől e festmény látványosan eltér. Stunder a poéta ideálja helyett a valóságot igyekszik tükrözni, és a meggyőző realizmussal, visszafogott reprezentációval előadott portré minden bizonnyal karakteres, a megkapóan intenzív pillantás egy eleven személy érzetét kelti. Nem tagadható meg tőle valami kesernyés hangulat, egy éppen születőben levő, kissé gúnyos mosoly, ami talán nem is lenne csoda a debreceni viszonyok között tengődő költőtől.
(Publikálva: Vonzások és változások. Kiállítási katalógus, szerk.: Fertőszögi Péter, Szinyei Merse Anna, Kovács Gábor Művészeti Alapítvány – Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 2013. 32. oldal)