A PÉNZE MŰVÉSZEKET IS BOLDOGÍT
Kovács Gábor az alföldi tanyavilágból jutott el a londoni bankvilág egyik vezető pozíciójába, majd megelégelve a sikert, pénzt, csillogást, 2003-ban, hárommilliárd forintos tőkéből létrehozta Budapesten a Kogartot, vagyis a Kovács Gábor Művészeti Alapítványt, s mecénási tevékenységbe kezdett. Olyan képzőművészeket támogat, akik egy idő után képesek saját lábra állni.
A 100 leggazdagabb magyar egyike, Kovács Gábor életében hosszú út vezetett odáig, hogy több mint 40 milliárdos vagyonának egy jelentős részét a művészetek szolgálatába állítsa. Kakasszéken, egy kis pusztai tanyán született és nőtt fel, s ha megkérdezték, mi akar lenni, akkor azt mondta, tsztag, vagy nagykövet. Ám 18 éves korában a Moszkvai Állami Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében kezdett tanulni, majd a diplomaosztó után visszatért Magyarországra, s a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettesének csapatát erősítette. Ez a karrierlépcső csak azért kerül be ebbe a történetbe, mert Kovács Gábor állítja, ekkor és itt tanulta meg 1980 és 1985 között, hogy mit jelent a tisztesség, a becsület, az adott szó az üzletben. Azóta vallja, hogy a gentleman agreement fontosabb, mint az írott szerződés. A Nemzeti Bank után a Citibank budapesti ügyvezetője volt, majd két évet Londonban töltött, ahol a Citibank alelnökeként tevékenykedett. Magyarországi cégét, a Bankár Kft.-t 1989-ben alapította, amelynek vezetését két év múlva vette át. Akkor még a világ csak a pénzről szólt számára: tranzakciókat bonyolított, üzleteket szerzett, profitot termelt, azaz vérbeli bankárként, befektetőként élte az életét. Egy évtized alatt mintegy 50-60 cégbe fektetett be, amelyeken rövidesen túl is adott, vagyonát így duzzasztotta hatalmasra.
A művészettel közelebbről 1991-ben találkozott, amikor budapesti cége irodáját szerette volna berendezni. A helyiség magas, üres, fehér falait nyolc festménnyel, köztük egy Csók István-alkotással díszítette. Felfedezte, hogy az irodájába érkező vendégek először nem a cég és a közös üzlet iránt érdeklődtek, hanem a képekről kérdezték. Ez a tapasztalat alapozta meg gyűjtőszenvedélyét. Úgy képezte magát, hogy aukciókra járt és igyekezett minél több tudást felszedni az eseményeken az alkotókról, a korokról, a stílusokról, és néhány vásárlás után az aukciós házak közönsége már gyűjtőként tartotta számon. Nem vásárolt befektetési céllal, a képekben a személyes érintettséget kereste, amelyet bizonyos témák esetében, például a tájkép és a portré, különösen intenzíven élt meg. Az esztétikai élvezeten túl hamarosan társadalmi értékeket is felfedezett a gyűjtőmunkában és az anyagi világ felől egyre inkább a spiritualitás felé fordult. Saját bevallása szerint ez indította arra, hogy 2003-ban hárommilliárd forintos tőkéből megalapította a Kogart Alapítványt, és ezzel hivatalosan is megkezdte mecénási tevékenységét. Nyilatkozataiból kiderült, úgy véli, a művészetet támogatni kell, de olyan alkotókat szabad csak segíteni, akik később önmaguk is képesek talpon maradni. Épp ezért az alapítványnak három fő feladata van: a képzőművészet népszerűsítése, a fiatal tehetségek anyagi támogatása és egy magyar művekből álló, nemzetközi színvonalú kortársgyűjtemény létrehozása. Az alapítvány céljainak eléréséhez a megfelelő otthont a Kogart Ház nyújtja. Az Andrássy úti 1600 négyzetméteres kiállítótérrel rendelkező palotát 2004-ben nyitották meg a nagyközönség előtt. Az üzleti világ és az állam megmozdult Kovács Gábor kezdeményezésére, 2008 óta a 100 legnagyobb árbevételű hazai vállalat évi egymillió forinttal támogatja a Kogart kortársgyűjteményének létrehozását, amelyhez a kulturális tárca is 50 millió forintos hozzájárulást biztosított. 2012-ben egyébként már kilencedik alkalommal rendezték meg a Frisst, amely a pályakezdő, fiatal alkotók művészetét mutatja be. Kovács Gábor sok céget vett és adott el az évek alatt, kereste és sokszor meg is találta a vállalkozások értékét, ami igazán piacképessé teszi őket. Valójában a fiatal művészek támogatásával is ez volt a célja, megtalálni a valódi értékeket, s nem egy El Greco- vagy egy Van Gogh-festményt vásárolva őrizni az alkotásokat, hanem felfedezni és támogatni az új tehetségeket.
TANULSÁGOK
VÁLLALD A KIHÍVÁSOKAT!
Kovács Gábor szerint a csúcsra jutáshoz a sok szerencse mellett az is kell, hogy vállaljuk a kihívásokat. A Kogart alapítója nemegyszer vállalta a kihívásokat, a nehézségeket is, karrierútjának általános tanulsága, hogy nem vezetnek rövid utak oda, ahová valóban érdemes eljutni.
HA VAN LEHETŐSÉGED, SEGÍTS MÁSOKON!
A mecenatúra a jóléti társadalmak egyik leghatásosabb társadalmi közérzetet javító eszköze, amelynek haszna közvetlenül és közvetetten is visszahat magára a mecénásra is.
KERESD ÉS TALÁLD MEG AZ EGYENSÚLYT!
Az egyensúly, a harmónia elérése és fenntartása minden ember boldogulásának a kulcsa, sok esetben azonban ezt az egyensúlyt a pénztől várjuk. Nyilván Kovács Gábornak is azért van lehetősége a mecénási szerepre, mert biztos anyagi hátteret tud maga mögött, mégis amikor hulla fáradtan kergetjük a forintokat, legyen időnk végiggondolni: a gazdasági értelemben vett egyensúly mellett létezik a szellemi vagy lelki egyensúly is, amelynek megléte a boldogságunk és elégedettségünk egyik legfontosabb tényezője.
Megjelent:
Márton-Koczó Ildikó: Az 50 legjobb magyar üzleti döntés – és 15 a legrosszabbak közül. Budapest, Alinea Kiadó, 2013. 47-50. o.