Egy képről nem lehet s nem szabad beszélni.
Hiú és ostoba kísérletnek tartottam mindig, amikor egy Kép üzenetét
szavak aprópénzére akarjuk átváltani.
Elrontjuk vele a művet.
Egy kép ugyanis nem gondolatokat és érzéseket közvetít,
hanem sokkal többet: a kép Képet közvetít.
*
Állj meg Péreli Zsuzsa Aequilibirum című gobelinje előtt.
És nézd.
Felejtsd el hol vagy. Felejtsd el a többi képet, rajzot, festményt,
az embereket is magad körül - és nézz.
És láss!
Ne gondolj semmit, ne érezz semmit, s főleg ne akard az élményeidet
magadban szavakká átváltani, mert abban a pillanatban
megölöd a mű varázsát.
Egy idő után – ha jól látsz, és jól nézel – , megszűnik a távolság
közted és a mű között.
Belépsz a képbe.
Te leszel az Angyal.
S benned lesz a Föld és az Ég is.
Két kezed az Angyal két keze lesz.
Egyik a Föld-kéz, másik az Ég-kéz.
Ujjaid végén érzed a fonál misztériumát.
Te tartsd össze a Mindenséget.
Nem kell sok hozzá.
Egy-egy vékony szál elég.
Egy Föld-szál s egy Ég-szál.
S te?
Te az Angyal?
Te lebegsz.
Összetartanod a Mindenséget - könnyű.
Semmiség.
S ahogy így belevezeted a föntit a lentibe s a lentit a föntibe,
átélsz valami nagyon ritkán tapasztalt élményt.
Megnyugszol.
Olyan békés leszel, amilyen még sohasem voltál.
Ez nem emberi béke.
Nem is angyali béke.
Ez Isteni béke.
S most már leveheted szemedet a műről.
El is felejtheted, akár.
Te lettél az Angyal.
*
A remekművek megváltják az emberi lelket.